|
2011-01-08 21:20:39, szombat
|
| |
| |
ARISZTOKRATA VICCEK II.
Ezek a viccek annyira szellemesek és stílusosak, hogy az arisztokrácia letűnése után sem vesz-tettek a népszerűségükből. Sőt a számuk szaporodik. Manapság is születnek ilyen jellegű poénok
Agenort végigvezeti a házigazda a luxusvilla kivilágított termein, és sorra bemutatja a vendégeknek. Egy sarokba érve termetes hölgy mutatkozik be neki:
- Vanda vagyok!
Agenor végigméri, majd rávágja:
- És milyen öveg is!
Egy gazdag gróf kéthetes nyaralásból jön haza, a kocsisa kinn várja az állomáson.
- Na, fiam, történt valami, míg távol voltam?
- Nem, minden rendben van.
- Na, hát valami csak.
- Hát, a Bodri, a nagyságos úr kedvenc kutyája megdöglött.
- És mitől döglött meg a szerencsétlen?
- Megfeküdte a gyomrát a sok sült lóhús.
- Hogy jutott a Bodri annyi lóhúshoz?
- Hát bennégtek az istállóban.
- Hogy-hogy, leégett az istálló?
- Igen, a tűz átterjedt a palotáról.
- Leégett a palota? De miért?
- Mert a nagyságos úr anyja ravatalán felborult a gyertya.
- Meghalt az anyám?
Az ijedt kocsis:
- Hát, hogy ne kapott volna szívszélhűdést a szerencsétlen, amikor megtudta, hogy a nagyságos úr felesége megszökött a titkárával!
- Megszökött a feleségem?
- Meg az.
- Hát akkor minden rendben van.
- Mondtam én a nagyságos úrnak!
A háztartási alkalmazott fizetésemelést kér. Az asszony nem örül a kérésnek és megkérdezi:
- Maris, miért kellene felemelnem a fizetésedet?
- Asszonyom, három oka van. Az első: én szebben vasalok, mint maga.
- Ki mondta neked, hogy szebben vasalsz nálam?
- A maga férje mondta.
- Ó!!!
- A második ok az, hogy én jobban főzök, mint maga.
- Ez tiszta hazugság, ki mondta neked, hogy jobban főzöl nálam?
- Ezt is a maga férje mondta.
- A fenébe!!!
- A harmadik ok az, hogy én jobb vagyok az ágyban, mint maga.
Az asszony felháborodik.
- Ezt is a férjem mondta neked?!
- Nem, asszonyom, ezt nekem a kertész mondta.
- Mondd, drágám! Most, hogy összeházasodtunk, áruld el nekem, mi az a pénisz?
A férj izgatottam letolja az esküvői szmokingnadrágját, és megmutatja.
- Ah! - kiált fel a grófnő. - Ezek szerint olyan, mint a f..., csak kisebb!
Jean benn fekszik a kórházban nagyon betegen, és már haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hűséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól:
- Jean, mi ez az egyre távolodó cipőkopogás?
- Elment az életkedvem uram!
Tasziló külföldre ad fel levelet postán. A borítékot felbélyegzi, de a postáskisasszony leméri a levelet, és ezt mondja:
- Ez a levél nehéz, kell rá még bélyeg!
Tasziló csodálkozva mondja:
- De ha bélyeget teszünk rá, még nehezebb lesz!
A gazdag férj korábban jön haza üzleti útjáról, és a kertészt a nappaliban találja, lába az asztalon, kezében whiskey, szájában drága szivar.
- Látom, maga aztán jól érzi magát a házamban! - kiált föl felháborodottan a férj - Még jó, hogy a feleségemet nem ülteti az ölébe!
- Már gondoltam rá, de a nagyságos asszony még nem jött föl a sofőr szobájából...
- Sajnálom, hogy meglőttem, jóember.
- Nem tesz semmit gróf úr, ma úgyis doktorhoz készültem.
Arisztid megszáll egy vidéki szállodában, és lefekvés előtt vekkert kér a szobaasszonytól.
- Nálunk nincs szükség vekkerre - mondja a szobaasszony. - Van egy kakasunk, az majd fel fogja ébreszteni uraságodat.
- Jól van - feleli Arisztid. - Állítsa be fél hétre kérem.
A hercegi iskolán:
Házitanító:
- Melyik a legnemesebb fém, fenség?
Herceg: (töprengve hallgat)
Házitanító:
- Úgy van fenség! Kitűnően válaszolt: hallgatni arany!
Két inas beszélget:
- Te komám, mit csinálsz, amikor az úr ad egy koronát, és az asszonyunkról kérdezget?
- Megmondom az igazat.
- Na és, ha kettőt ad?
- Akkor még teszek hozzá valamit.
Arisztid és neje, Anasztázia csónakázni mennek. Váratlanul kitör vihar, és szakadni kezd az eső.
- Jaj mindjárt felborulunk! - sikoltja a grófné.
- Nem baj kéhlek - feleli nyugodtan Arisztid -, legalább fedél lesz a fejünk felett.
Arisztid és Tasziló kirándulnak. Egyszer csak előttük fekszik egy kerek, száraz tehénlepény.
- Mi lehet ez? - kérdi Arisztid.
- Talán valami gomba - hajol le Tasziló. - Kóstoljuk meg.
Arisztid felemeli a lepényt és beleharap.
- De hiszen ez szar!
- Milyen szerencse - sóhajt fel Tasziló - hogy nem léptünk bele.
Arisztid lovagolni tanul. Már az első nap kimerészkedik a Stefániára, ahol aztán lezuhan a lóról. Egy úr odasiet, fölsegíti, és megkérdi:
- Uraságod ma először lovagol?
- Dehogyis - feleli Arisztid. - Utoljára!
Arisztid meghökkenve látja a tengeri úton, hogy kabintársa, Tasziló hosszú női hálóinget vesz fel éjszakára.
- Hát téged mi lelt? Vénségedre transzvesztita lettél?
- Dehogyis! Csak tudod, ha süllyed a hajó, előbb mindig a nőket és a gyerekeket mentik ki...
Arisztid és Tasziló találkozik az utcán.
- Fogadd őszinte részvétemet - mondja Tasziló -, szegény Anasztázia... gázmérgezés... borzasztó...
- Igen, és utána az a nagy gázszámla!
Arisztid és Tasziló a lánchíd korlátjáról bámulják a hömpölygő vizet. Egyszer csak beleesik Tasziló szemüvege a vízbe.
- Arisztid! Beleesett a szemüvegem a Tiszába.
- Tasziló, ez nem a Tisza, hanem a Duna!
- Látod, Arisztid, milyen rosszul látok szemüveg nélkül.
- Tasziló, kölcsön adnád a húszkilós súlyzódat?
- Kéhlek, de nem lesz ez neked nehéz?
- Nem, mert úgyis az inasom fogja emelgetni.
Móriczka és Tasziló beszélgetnek:
- Tasziló barátom! Úgy hallottam vendégeskedtél a gyönyörű bárónénál.
- Ó, igen, Móriczka barátom, tényleg volt szerencsém!
- Nem mutatnál be véletlenül ennek a gyönyörű bárónénak, kedves barátom?
- Semmi akadálya, kedves barátom. Csak van egy pici probléma a grófnővel. Büdös a szája.
- Ó, azt bízd csak rám,kedves Tasziló barátom!
Futólag sikerül a bemutatás, pár nap múlva már a bárónénál teázik Móriczka.
- Ó, drága bárónő! Hogy magácska milyen elbűvölő teremtés!
- Ó, ne kényeztessen már!
- Ó, bárónő! Magácska egy született természetes szépség!
- Ó, minő túlzások!
- De bocsásson meg bárónő, nincs valami baj a fogaival?
- De Móriczka! Most tettek bele új hidat!
- De bocsásson meg még egyszer bárónő! Nem szart valaki a híd alá?
Edömér gróf búslakodik a kaszinóban.
- Na mi a baj? - kérdi tőle Tasziló:
- Tegnap szült a feleségem, de gyerek nem több másfél kilónál.
- Nem olyan nagy baj az barátom, hiszen az én apám is másfél kilóval született!
- És mondd kérlek, életben maradt az öregúr?
Két dzsentri utazik a vonaton. Beszélgetnek:
- Neked ki a kedvenc íród?
- Az apám. Csak látnád milyen csekkeket tud írni, ha akar!
Gardenparty, újgazdagok beszélgetnek:
- Már megint új autód van?
- Muszáj volt venni, mert a réginek már tele volt a hamutartója...
Újgazdagéknál a parti csúcspontja, amikor a feleség és a lánya négykezest játszanak a zongorán.
Mindenki megilletődötten hallgatja őket, csak a szomszédjuk súgja oda a feleségének:
- Jó lesz velük vigyázni, mert már nem megy olyan jól nekik. Ketten játszanak egy zongorán...
A feleség gyanakszik, hogy a férje megcsalja a szobalánnyal. Az egyik pénteken kimenőt ad a lánynak, este belopózkodik a szobalány szobájába, levetkőzik, és befekszik az ágyba.
Éjfél körül aztán, halk lépteket hall, majd nyílik az ajtó. Miután a lopakodó befekszik mellé, és túl vannak az aktuson, a nő felkapcsolja a villanyt, és felkiált:
- Na, te nyomorult, most meglepődtél, mi?!
- Igen, asszonyom! - feleli megszeppenve a sofőr.
A gróf szokásos vasárnapi kocsikázás közben szörnyen unatkozik, s odaszól a kocsisának.
-Tudod mit János? Fabrikáljunk versikéket, máris kezdem: feleséged Eszter, vele háltam egyszer.
Rajtad a sor.
- Gróf úr felesége Sára, vele háltam tízszer...
- De, de János ez nem rimmel.
- Lehet, hogy nem gróf úr, de legalább igaz!
Két milliomos leszármazott beszélget:
- Te mennyi ötször öt?
- Huszonöt.
- Olyan kevés?!...
- És miben halt meg a kegyelmes asszony, Agenor barátom?
- Egyszerű náthában.
- Hála Istennek! Már azt hittem, valami komolyabb baja volt!
A nagyságos asszony kocsikázásra készül, de olyan szerencsétlenül száll fel a lovaskocsira, hogy hanyatt esik, és a szoknyája a nyakába borul. Mondja a kocsisnak:
- Látja, Jóska, mekkora pechem van!
Erre a kocsis:
- Látom én, csak mi ezt itt vidéken pinának hívjuk!
Arisztid hazaérkezik és ott találja a feleségét az ágyban. Megkérdezi tőle:
- Járt itt a Tasziló?
- Igen.
- És mit akart?
- Kitakart, megizélt, betakart, de hogy mit akart azt nem mondta.
Arisztid elmegy a jósnőhöz, aki a kártyáiból azt veti ki, hogy a gróf kap egy gyönyörű feleséget.
- Nagyszerű - mondja Arisztid. - Most már csak azt mondja meg, hogy előtte hogyan szabaduljak meg a grófnétól.
A gróf úr éppen akkor nyit a szobába, amikor a francia nyelv tanára csókolózik a lányával.
- Nem szégyelli magát? Ez magának nyelvoktatás?
- Hát persze, méltóságos uram... A kisasszonynak minden szót a szájába kell rágni.
A gazdag arisztokrata így udvarol a színházi társalgóban a szép dívának:
- Művésznő drága, szavakban nem is tudom kifejezni, mennyire imádom magát...
- Nem baj gróf, akkor fejezze ki számokban!
A nagyságos asszony kocsikázásra készül, de olyan szerencsétlenül száll fel a lovaskocsira, hogy hanyatt esik, és a szoknyája a nyakába borul. Mondja a kocsisnak:
- Látja, Jóska, mekkora pechem van!
Erre a kocsis:
- Látom én, csak mi ezt itt vidéken p...nak hívjuk!
Az előkelő társaság estélyt rendez, és a vacsora után Arisztid rémülten konstatálja, hogy rettenetes szélgörcsök gyötrik. A kellemetlen helyzetből egy ötlettel próbálja kivágni magát, és így szól:
- Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy eljátsszam önöknek zongorán saját szerzeményemet, amelynek címe: Vihar a Balatonon.
Nyomban a zongorához ül, és a dübörgő futamok alatt hatalmas hangerővel könnyít háborgó belein. A koncertet követő taps nem nyugtatja meg, mert érzi: újabb hatalmas szélrohamokra számíthat.
- Tisztelt társaság - szól könnyedén -, a rendkívüli sikerre való tekintettel engedjék meg, hogy megismételjem Vihar a Balatonon című kompozíciómat.
- Nagyszerű, kedves Arisztid - szólal meg Aglája grófnő -, csupán arra szeretnénk megkérni, hogy azokat a részeket hagyja ki a darabból, amikor a villám belevág a budiba!
Arisztid a székek alatt kúszik az előadás alatt a moziban.
- Mit csinálsz, Arisztid? - kérdezi tőle Tasziló.
- Elvesztettem a kahamellcukrot.
- És ezért zavarod az előadást?
- Igen, kéhlek, meht benne mahadt a fogsohom.
Arisztid levelet ír az anyósának.
- Miért írsz olyan nagy betűkkel? - kérdezi Tasziló.
- Mert nagyot hall szegény.
Anasztázia grófnő a fürdőszobában tartózkodik, amikor belép az inas.
- Na de Jean - mondja a grófnő - , miért nem kopog, mielőtt bejön? Előfordulhat, hogy éppen nem vagyok felöltözve...
- Az ki van zárva, méltóságos asszony, mielőtt belépek, előbb mindig belesek a kulcslyukon.
A komornyik bizalmaskodva mondja:
- Gróf úr, ha ennyire szereti a nőket, miért nem nősül meg?
- Maga szamár! Ha valaki a virágot szereti, nem kell feltétlenül kertésznek mennie.
Ernst Ludwig Heim népszerű orvos volt, de feltűnően különc ember. Egyetlen hobbija volt, a botanika - máig két növény viseli a nevét -, és amint nyári vagy télikertjében dolgozni kezdett, az egész világról megfeledkezett.
Vele történt meg egyszer, hogy elküldte az inasát a rendőrégre azzal, hogy betörőt fogott a lakásán. Vagy félóra múltán vissza is érkezett az inas a rendőrökkel együtt, de a betörőnek addigra nyoma veszett.
- Megszökött? - kérdezte az egyik rendőr.
- Épp ellenkezőleg! - mondta Heim vörösen a dühtől. - Olyan pökhendien viselkedett, hogy kénytelen voltam kiutasítani.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
Címkék: postáskisasszony, összeházasodtunk, népszerűségükből, szobaasszonytól, szerencsétlenül, felháborodottan, megilletődötten, szívszélhűdést, kahamellcukrot, megfeledkezett, transzvesztita, fizetésemelést, vendégeskedtél, szerzeményemet, bizalmaskodva, arisztokrácia, kisasszonynak, szerencsétlen, újgazdagéknál, fürdőszobában, kimerészkedik, szélrohamokra, megismételjem, kompozíciómat, télikertjében, asszonyunkról, elvesztettem, arisztokrata, lovaskocsira, kocsikázásra, kényeztessen, szobaasszony, fabrikáljunk, leszármazott, beszélgetnek, meglátogatni, viccek annyira, arisztokrácia letűnése, számuk szaporodik, luxusvilla kivilágított, sarokba érve, gazdag gróf, kocsisa kinn, ijedt kocsis, nagyságos úrnak, háztartási alkalmazott, maga férje, asszony felháborodik, férjem mondta, kertész mondta, férj izgatottam, esküvői szmokingnadrágját, ARISZTOKRATA VICCEK II, Hála Istennek, Ernst Ludwig Heim,
|
|
Offline
